– Misztikus visszajönnöm Szegedre – fogalmazta meg érzéseit a várossal kapcsolatban Janza Kata. – Itt kezdtem a pályámat, és mindjárt az Elisabeth gyönyörű főszerepével, négyezer ember előtt. Ezért a városba érkezni nekem mindig olyan egy kicsit, mintha haza jönnék. Arról nem is beszélve, hogy egy teljesen más világba kerülök, amikor a Dóm tér színpadára lépek.
A fiatal színésznőnek saját bevallása szerint kicsit furcsa volt eleinte, hogy anyaszerepet játszik, de aztán megnyugtatták: Shakespeare eredeti történetében Capuletné 28 éves. – Ráadásul ez egy erős, sokszínű karakter, úgyhogy nagyon szeretem megformálni, és igazi kihívásként tekintek rá, mert eddig még nem volt dolgom ilyen szereppel – tette hozzá. – Egyrészt érző édesanya, aki félti a lányát, de képes gyűlölködni is, ami a fantasztikus Csengeri Ottiliával énekelt Gyűlölet című duettből is kiderül. Ebben a feldolgozásban pedig, amit most Szegeden játszunk, Capuletnének megmutatkozik még egy jellemzője: olyan nő, aki picit belefásult a sorsába, a férjével már nincs olyan jó kapcsolatban. De megoldja: flörtöl a szolgákkal.
Janza Kata magánemberként szöges ellentéte az általa játszott figurának. – Engem a lányom megesz reggelire – mondta nevetve. – Egyáltalán nem vagyok szigorú vagy következetes, de úgy gondolom, a mi pályánkon nincs is nagyon lehetőség erre. A rengeteg próba és előadás miatt ritkán látom, és ha végre együtt vagyunk, nincs szívem nem megvenni a százhuszonhatodik fruttit. Ez rossz dolog, tudom. Ez az egy, ami miatt ezt a pályát nem szeretem. De ha már így alakult, ez van: nálunk az a módi, hogy Janka csettint, anya pedig ugrik.
Janza Kata mostanában már óvja magánéletét a sajtótól, ezért barátjáról csak annyit árult el: ő is az operettszínházban dolgozik, táncosként.
– Ezt a fiút nagyon-nagyon imádom. Általa olyan ajándékot kaptam az élettől, amitől másfél éve a föld fölött járok. Ilyet még életemben nem éreztem. Ezért nagyon szeretném, ha tudná: fontos, amit ő kér vagy mond. Ha nem szeretne fényképeken szerepelni, vagy az újságban olvasni a nevét, akkor ezt tiszteletben kell tartanom.
A színésznő párjával együtt érkezett Szegedre, tegnap pedig lánya is utána jött. Napközben együtt fagyiznak a Virágban, kóborolnak a Tisza-parton, halászlét esznek, és terveznek egy ópusztaszeri látogatást is.
– Imádok a strandon is lógni, isteni a gofrijuk – mesélte a színésznő, akit egyáltalán nem zavar, sőt büszke rá, hogy a városban lépten-nyomon felismerik. – Én nem vagyok az az elfordulós, három napszemüveg mögé bújós. Szeretek beszélgetni az emberekkel.
Persze van, amikor még szavakra sincs szükség. – Néhány napja ücsörögtem egy parkban, amikor egy bácsika leült mellém – mesélte. – Furcsálltam, a szokásos budapesti hozzáállással: miért ült pont mellém, amikor van még két teljesen üres pad? De aztán arra gondoltam: miért ne? Rám mosolygott, kezit csókolom, én is köszöntem, jó napot kívánok, és aztán olyan tartalmasan hallgattunk egymás mellett egy fél órán keresztül, hogy azt hiszem: többet megbeszéltünk egymásról, meg a világról, mint bárki ebben a városban azon a délutánon.
|