Itt él,

Itt jár,

már közel van,

megszólít,

hozzám lép,

megérint,

talán ma még!

Villámként

küldi el

a nyáresti ég,

szeme tüzét,

s vele a fényt!

Ki ő?

Csak tudnám már,

meglelném;

házak közt,

part mentén

lomb sűrűjén!

Érzem,

a csoda végre

testet ölt majd,

eljött a nap,

ma lesz enyém!

Köszönj el,

kölyökkor;

minden más lesz

holnaptól,

bár megérteném!

Jön már,

itt van,

oly közel;

hirtelen

itt terem,

száguld felém!

Varázsbot

suhint - hopp!

Ajtó nyílik,

belép - topp!

Előttem áll!

Kapd el

fényes csillagod,

láthatod;

rád ragyog,

csakis terád!

Lenn,

két út sarkán,

az öböl túlpartján;

ott vár,

és indul,

hozzám!

Jön egy éj,

s csodát tesz;

a szék, a polc,

mind dalba kezd;

mind őrá vár!

Lépj be,

nézz rám,

mondd neved!

Vártam rád,

add kezed,

itthon vagy már!

A szél küld mellém,

Az álmok áldott csendjén!

Itt jár;

már közel van,

megszólít, hozzám lép,

megérint,

talán ma még,

talán ma még,

talán

ma

még...!