Csupa csoda dili a nyár,
Csuda fura, sodor az ár!
Jön a lány, elfut az ész
Ez a srác meglepetés!
Ha süt a nap, vakít a fény,
akkor majd látni tanít az éj!

Csuda-csuda bonyolult!
Azután, azután, na mi jön azután?
Azután, azután, mondd el rendesen ám!

Úsztam vele, fulladozik
Feje lilul, kapálózik,
Tutti, hogy kimentem én!
Hagyom, oly büszke szegény!

Ha süt a nap, vakít a fény,
akkor majd látni tanít az éj!
Csuda-csuda komikus!
Azután, azután, na mi jön azután?
Azután, azután, mondd el pontosan ám!

Nyári szagok, csillagos ég,
laza vagyok, mint soha még!
Azután, volt ami volt!
Ragyog és robban a hold!

Zuhanás, fekete, mély, élni tanít az éj!

Azután, azután, mondd el pontosan ám!
Ezután, ezután mi jöhet ezután?
Ugye mondom, ugye mondom ömlések, zuhanások!
Ugye mondom, ugye mondom ömlések, zuhanások!

Csupa csuda, simogatás,
égbe repít az a láz,
föl alá futkos a vágy,
kinek kell a jó puha ágy?
Ez a nyár egyszerűen maga a szerelem!

Azután, azután most már mondd végig ám!
Azután, azután mi jöhet ezután?

Ha az ember bőre leég,
s érzi, hogy a napból elég,
lepihensz őszi szobádban:
egyedül a jó hűvös ágyban...
Az a nap hol van ma már?
Él és örök a nyár!