Ne kérdezd, miért?

Miért ez a szerelem...?

Haj van a fejemen,

Jaj, mi legyen?!

Nőjön minden haj,

Nem lehet az baj!

Fényességes, királyi palástom...

Megbámul sok ember, mert

Nem tetszik a rendszer...

Van bája, nincs párja:

Nem bírák parókája...

- Még, még, még, még - növeszd még!

Omlik, bomlik,

Úgy, ahogy tervezték!

Legyen társa a szél,

És ha eljön a tél,

Legyen sál, ami véd - ha fáznék,

Hát nőjön még,

A sátrába bebújnék,

A skalpom szép, de rövid még- még csak a fele - hát mindent bele!

- Még, még, még, még - növeszd még!

Omlik, bomlik,

Úgy, ahogy azt tervezték!

Legyen hát: zöld, kék, szőke, barna, fényes, kócos, selymes, durva

kontyos, fodros, bodros, sárga, gyapjas, hamvas, bolyhos, spárga,

lófarkat a lányra, lófarkat a lányra!

Hosszú, göndör, zsíros, tömör, fényes, kékes, édes földi gyönyör!

"Nem lát semmit már, oly hosszú..."

Nőjön hát! Ha látok, nagy baj van!

Nőjön még! Nőjön még... takarjon engem!

Érjen körbe majd a Földön,

Hogy a vége szembe jöjjön...

Majd túlél mindent, lásd, minden őrült fodrászt!

Hisz Jézus így viselte,

Mária mégis csak szerette..

Halleluja Máriának, engem

Miért nem fogadott anyám el, miért?

Szép, szép, szép, szép - növeszd még!