Sancho:

Kis pletyka és egy kis szóbeszéd,

kis ez meg az csupán egy semmiség.

Én elmesélem amiről tudok,

de mivel nem figyel bátran hazudhatok.

Mikor hazamentem feleségem megvert,

de a csapásai nem találtak célt.

Szegény zokogott, hogy ritkán vagyok otthon,

épp ezért bizony pofozkodni elfelejtett rég.

Kis pletyka és egy kis szóbeszéd,

kis ez- meg az csupán egy semmiség.

Én elmesélem amiről tudok,

de mivel nem figyel bátran hazudhatok.

Én már szélmalmokkal nem harcolok rég.

És az élet napról napra szürkébb lesz.

Hátha egy nap mégis jön egy sárkány,

nyelvet ölt rám, s így szól hozzám:

Gyere Sancho neked való ez!