Sancho:

Ő a gazdám, én kedves gazdám.

Tépd ki a körmömet egyenként ő a gazdám!

És ehhez magyarázat nem kell.

Van úgy, hogy bolondnak bolondja lesz az ember.

Igen őt úgy kedvelem, bár levágják bal fülem.

Legyek birkagulyás, hogyha szolgálok mást, a gazdám ő!

Ő a gazdám, én kedves gazdám.

Hogyha leforráznak, mint egy pulykát ő a gazdám.

Ne kérdezd, miért mi okból.

Úgysem felelhetem, hogy azért ez okból.

Bár a csontomat törd szét, húsom legyen főzelék.

Pörkölj meg, darálj át, tálalj mellém uborkát.

Ugyan nem tudom mért, mégis azt mondom én: a gazdám ő!