Don Quijote:

Hallgass rám, ó, te rettentő bűnös világ,

Bármi aljas és züllött is légy

Egy lovag épp kibontja a jog zászlaját

S nem fél kesztyűt dobni feléd.

Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,

Ki semmi veszélytől nem fél,

Megyek merre a végzetem szólít előre

Mert nincs már oly messze a cél,

Bármerről fújjon a szél,

Hív már a győzelmes cél.

Sancho:

Én Sancho vagyok, Sancho, és követem őt

Ha bármi ér,

Hű barátja és fegyverhordozója,

Míg csak él!

Don Quijote:

Kiben felgyűlt a gazság s a rút szenvedély

Bűnös érzéki fertőben él.

Ám a szent harcok évei kezdődnek el

Az erkölcs a legszentebb cél.

Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,

Ki semmi veszélytől nem fél,

Megyek merre a végzetem szólít előre

Mert nincs már oly messze a cél.

Bármerről fújjon a szél,

Hív már a győzelmes cél.

Sancho:

Én Sancho vagyok, Sancho, és követem őt

Míg élek én,

Hű barátja és fegyverhordozója,

Míg csak él!

Bármerről fújj is a szél,

Hív már a győzelmes cél.