Holt szerelemről szólt egy álomkép…

Lucy:

Tán sosem látlak már,

Egy gyönge kis napfény, nem nyár…

Emma:

Száz szelíd szó múltba vész,

Száz csodás érintés - szívem csak rád vár!

Együtt:

Csak rád vár!

Emma:

Vágyom rád, szívem lát -

Halld meg hát dallamát!

Lucy:

Vágyom rád, a szívem hajt hozzád,

De mégsem léphetek tovább…

Emma:

Két karod véd, lágyan ölel.

Lucy:

Közel a perc, mégse, jön el…

Emma:

Szüntelen vágyom rád,

Üres minden perc, mely nem lát…

Lucy:

Légy velem, vágyom rád!

Miről álmodom - ha tudnád, megadnád…

Emma:

Szemed lángja elvakít,

Mit ígér, mit súg?

Lucy:

Szemed fél vagy bátorít?

Mért vársz? Mért nincs út?

Emma:

Szólj hát, hogy értselek!

Lucy:

Nézz rám!

Emma:

Nincs baj, míg féltelek!

Lucy:

Nézz rám!

Emma:

Mert jobb sors már nem vár,

Együtt:

Ha hozzám bújnál!

Emma:

Vágyom rád!

Nincs szó, nincs oly vers mely súgná…

Lucy:

Érezd, hogy vágyom rád! Ez álom-szerelem, ki látná…? Ki tudná…?

Emma:

Nap és Hold szebb sosem volt -

Lucy:

Senki így nem szólt...

Együtt:

Szíved lát - mért' ne tudnád? -

Hidd el, vágyom rád!

Emma:

Miért jó, így kinek jó?

Lucy:

Új érzés, új szó!

Együtt:

Szíved lát - mért' ne tudnád? -

Hidd el, vágyom rád! Csak rád!