A szombat esti esős, méltán rossznak nevezhető idő sokakat távoltartott attól, hogy a Musical Színház showját megtekintse, akik azonban kimerészkedtek, különös élményt kaptak.

Erősen kétségesnek látszott, hogy meg tudják-e tartani az előadást, s nem sokkal a kezdés előtt még komoly harc volt az elektromos dolgok lepányvázásáért, hol a sátor kerekedett felül, hol a rendező Molnár László. Végül a színészek egyesült fohásza győzött, és mire az első emberek szállingózni kezdtek, az ég tisztának tűnt.

Nagyon kedvesen megköszönték szilárd kitartásunkat, és tudatva az eső esetén fennálló variációkat, elkezdték a műsort,. Tudom jól, játszottak már hidegben és esőben, de most olyan különleges dologgal ajándékoztak meg, amit még nem láttam: a színészek akarták- semmi mást nem akartak, csak ezt- hogy jól érezzük magunkat, hogy feledjük az esőt és a hideget, s ennek érdekében mindent megtettek. Teljes szívvel énekelt Berkes Gabi, Borbás Erika, Szegő Adrienn, Janza Kata, Németh Attila, Feke Pál, Serbán Attila, Makrai Pál, a táncosok pedig ügyet sem vetettek a vizes padlóra. Abbéli igyekezetükben, hogy mindent nekünk adjanak magukból, nem törődtek a hideggel, a második felvonás során meginduló esővel (amely állítólag náluk kevésbé esett, mint pár méterrel odébb :)). Nemcsak beleélték magukat az egyes szerepek röpke számaiba, de minden hátráltató körülmény ellenére is a megszokott profi módon teljesítettek - igaz, az első Hair számoknál még nekik is idő kellett a felolvadáshoz.

Berkes Gabi Evitája éppolyan gyönyörű volt, mint az első egri bemutatón (s nagyon reménykedünk, hogy abban a vékony ruhában nem fázott meg), tőle talán ez hangzott a legszebben. Borbás Erika valódi Lucy Harrist nyújtott számunkra, akárcsak Janza Kata - ez utóbbi hölgy annyi életet vitt saját Hair számába, hogy onnantól fogva nem volt megállás. Szegő Adrienn megmutatta, hogy hiába telet el annyi idő az utolsó Jekyll óta, semmit nem felejtett- sőt, talán még kiválóbb lett. Németh Attila lazán állt színpadra, olyan közvetlenséggel énekelve Halált (no meg a többi számát), hogy a hideg volt az utolsó, ami akkor az eszünkbe jutott. Feke Pál tiszta jókedvvel jutalmazott ottlétünkért, hangilag mindent beleadott A Getshemanéba, az Evitába és valamennyi dalába. Serbán Attilát sem zavarta olyan apróság, mint bő nadrág vagy vizes színpad és előttünk lett Szegény kissrác, fanatikus Simon és megannyi ember. Makrai Pál ismét Júdás szerepében pompázott elsősorban, de a Hair sem jelentett számára gondot. A tánckar gyönyörűen helyt állt vékony ruháiban, csúszós színpadon- ami lássuk be, nem lehetett könnyű.

Konklúzió: megértem, akik nem jöttek el, de bánhatják is, hiszen a társulat ezúttal is a lelkét adta a showba, és ahogy megköszönték ottlétünket, én úgy vagyok hálás az előadásukért.