Budapesti Operettszínház száz férõhelyes Súgó Raktárszínházában mutatták be Alföldi Róbert rendezésében a világhírû musicalt, a Kabarét. Balázsovits Edit (fotó) és Szabó P. Szilveszter fõszereplésével egy nem minden tanulság nélküli elõadás született, amelyet decemberben és januárban is csak öt-öt alkalommal játszanak.
Fenekestül felfordult honi színházi életünk; évszázados tabukat, íratlan szabályokat dobnak sutba a direktorok. A zenés színházban olyan énekesnõk, akik nem tudják mi a helyzetgyakorlat, színésznõként akarnak szerepelni, olyan színésznõk, akik szolmizálni sem tudnak, énekes fõszerepet kapnak.
Miközben az ezren felüli nézõtér közönsége két-három színész játéka elõtt ásítozik, addig a száz nézõt befogadó, levegõtlen, izzasztóan meleg, (pince-padlás-raktár) szobányi helyiségben húsz színész egymás lábát tapossa.
Kész kabaré az egész, ami mostanában a Nagymezõ utcában (folyamatosan) történik. Az már csak hab a tortán, hogy miután a két játszóhelyen nem egy idõben van felvonásvég (képtelenség is lenne), a szünetben hangoskodók zavarják az elõadáson ülõ közönséget. Épp a minap már majdnem botrányba is fulladt egy elõadás. Ez persze egy felelõs színi direktor gondja.

Alföldi Róbert ------------------------Vörös Róbert

Az viszont már a rendezõ felelõssége (felelõtlensége) – jelen esetben Alföldi Róberté –, hogy az Operettszínház Súgó Raktárszínházában elvállata a világhírû musical, a Kabaré megrendezését.
Miután már nem kezdõ színházi ember, tudnia kellett volna, hogy ostoba-mostoha körülmények közepette, színházellenes közegben kell majd dolgoznia. Hogy miért vállalta el ennek ellenére a felkérést?
Talán azért, mert már régóta nemcsak élete gyertyáját, de tehetségét is két végén égeti. Nem elég, hogy játszik, rendez, de fest is (nem is rosszul), munkáiból könyvet állít össze, és abba ír is (nem is rosszul). Valódi polihisztor, akit persze ezért gyûlölnek, vagy egyszerûen csak irigyek rá.
De saját érdekében itt az ideje, hogy megálljt parancsoljon önmagának! Rá is igaz, hogy a kevesebb – több! Rendezzen évadonként egyet-kettõt, de az durranjon akkorát, mint például egykor A velencei kalmár, amit aztán éveken át játszottak. Állítson ki évente egyszer itthon és egyszer Párizsban, Londonban vagy New Yorkban, de néhány új képéért még nem kell összetrombitálnia a várost. Írjon, és ötévenként adjon ki egy tökös kötetet! Sáfárkodjon jobban a tehetségével!


Bodrogi Gyula és Lehoczky Zsuzsa--- Varró Dániel

Alföldi fenekestül felforgatja Joe Masteroff-Fred Ebb-John Kander Kabaréját. (Fordítás és átdolgozás Vörös Róberttõl, a versszövegek Varró Dánieltõl.) Ami önmagában még nem lenne baj.
Igaz, az ismert dallamokat mindössze két zongorista szolgáltatja, ami azért egy zenés színházban – hm, nem semmi! Kentaur nagyon ötletes és szellemes díszlete a tenyérnyi színpadon kínálja is a lehetõséget a „szabad asszociációkra”, s Alföldi rendezõi szokásához híven nem is hagy ki egyetlen lehetõséget sem.
Burjánzanak az ötletek, amelyekkel két alapvetõ baj van: instrukcióit Szabó P. Szilveszter kivételével alig tudják maradéktalanul végrehajtani a színészek, és amit játszanak, az egy nagyon-nagyon keserû kabaré.
Figyelve a közönség rezdüléseit, a nagyon hosszú elsõ részben mindössze egyszer sikerült mosolyt fakasztaniuk az arcokra. (A szünetben pedig kimerült, magukba roskadt nézõkkel találkoztam.)


Szabó P. Szilveszter ------------------Balázsovits Edit

Mélységes titok, hogy Alföldi vendégrendezõként miért hív olyan vendégmûvészeket, akik aztán nem tudják megvalósítani elképzeléseit.
Balázsovits Edit (önmagához képest) soha ilyen jó még nem volt, de hát Sally Bowles megformálásához ez sajnos édes kevés.
Sallyt lehet játszani túlfûtöttnek, egzaltáltnak, excentrikusnak, szexcentrikusnak, csak kis hülyének nem.
Balázsovits, miután énekelni nem tud, hamar bereked, és végigordítja azokat a szép dalokat, amelyek ennek a musicalnak a lelkét jelentik. Amikor pedig „visszaveszi” a hangját, elviselhetetlen.
Szabó P. Szilveszter – a rendezõi akaratnak megfelelõen – transzvesztitára veszi a konferanszié figuráját, játéka hiteles. S a nézõ minduntalan arra gondol, mi lenne, ha partnerei is lennének, akikkel akár össze is tudna kacsintani vagy borulni, mert õbenne valójában két nem lakozik.
Micsoda Konferanszié-Mefisztó lehetne! Cliffordot Bereczki Zoltán, Ernstet Bródy Norbert alakítja annyira színtelenül, hogy nincs az a nõ és férfi, aki értük egy szalmaszálat is keresztbe tenne. (Pedig a német tiszt elcsábítja a fiatal angol írót is.)
Bodrogi Gyula lassan a fõváros valamennyi színházában becsülettel szerepet vállal, most is önmagát hozza.
Lehoczky Zsuzsa és Mednyánszky Ági egy régvolt (talán sohasem volt) zenés színház játékkultúrájából adnak példát. Bartha Andrea jelmezei igazán csak a Konfreanszié esetében hozták a kabaré világát.


Bereczki Zoltán ------------------Siménfalvy Ágota

Esténként nagy nyüzsgés van a Raktárszínház környékén; a színészeknek nincs hol öltözniük, a közönség sokáig téblábol a Mozsár utcai bejáratnál, a száz ember beengedése a nézõtérre, majd leültetése negyedórán át folyik.
Decemberben mindössze öt Kabaré elõadást tartanak, s januárban is ugyanennyit.
Miért kell egy nagyszínházba való darabot szûkös körülmények között, száz nézõ elõtt játszani? Miért kell egy igényes zenéjû musicalt két zongoristával elõadni? Miközben minden színház tele van financiális panasszal, úgy tûnik, az anyaszínházon belül egy-egy újabb, bármilyen kicsi játszóhely létesítése, annak üzemeltetése valakiknek mégis hasznot hozhat.