Elisabeth :

Rudolf! Jaj hol vagy?
Hallasz e engem?
Látom, hogy rám hasonlítottál…
Cserben hagytalak, hogy könnyű legyen
Bocsásd meg, fiam nekem
Az én bűnöm, az én nagy hibám!
Úgy ölelnélek, mégegyszer téged
Ne bánthasson minket a világ…
Késő, nem engedi már a Halál
Megbüntettél, itt hagytál…
Zsófia:
Ennél több már úgysem veszhet
Szép jövőnkből semmi sincs már!
Rudolf szívét összetörted!
Miért is voltál túl jó, túl lágy…
Elisabeth:
Jöjj hát, Halál!
Ne hagyd, hogy várjak!
Elég volt a szenvedés
Jöjj válts meg hát!
Te jó Halál!Te átkozott!
Jöjj, ments meg már!
Halál:
Késő, nem kellesz így!
Így nem!
Nem kellesz, menj!
Menj!