Csak könyvek közt éltem,
és megtettem mindent,
hogy értsem az Istent, s a létet.
S a sok tudományt mind a fejembe tömtem,
hogy tudjam, hogy mi is a lényeg.
De kezdem látni már,
hogy szorgos balgaként csak körbejártam.
Uram, véges az elmém,
latin meg héber mit sem ér.
Gagyogok szent könyvek nyelvén.
Vak vagyok.
Nem értem, miért?

Miért, igazságos Úr,
hogy nem segít a műveltség,
s a gondolat?
Mondd, hogy kűzdjem le őt?
Miért veszít hát az értelem,
miért hajt fejet a józanész
a győzelmes zeneszó előtt?
Ó, tudom, hogy mindenre képes az ember,
s egy majmot is oktathatsz könnyen.
A csírázó lelket, a gyönge kis magvat,
ha öntözöd, szárba is szökken.
De az, hogy hirtelen egy csoda hogy terem,
nincs a nagykönyvben.
Uram, szerintem ismersz,
szolgállak híven, amint kell.
Mégis ő, bár folyton lázad,
nálam többet érdemel.
Miért igazságos Úr,
hogy nem segít a műveltség,
s a gondolat?
Mondd, hogy kűzdjem le őt?
Miért veszít hát az értelem?
Miért hajt fejet a józanész
a győzelmes zeneszó előtt?
Miért veszít hát az értelem?
Miért hajt fejet a józanész?
Miért győzhet?
Így él rajtunk Mozart
akit rég elűztem,
az a senki
pimasz,
hűtlen,
engedetlen,
kellemetlen,
ördögfattya?!
A bűvös zene miért győz?
Mondd miért?!