Nannerl:
Míg herceg voltál,
s én hercegnő
éltük a gyermekkort.
Ó, mily fényes volt!
És úgy hittem,
így lesz majd mindig.
Ám elmentél,
s az ott egy más világ.
Miért is várok rád?
Megszűntek már
a nagy csodák…
A Herceg már rég másutt jár.
Kihalt a régi álomvár.
A hercegnő már búskomor,
folyton csak rád gondol.
Most nekem is el kéne futnom.
Van is kivel, van is hová…
Apám szerint nincs semmi jussom,
s páromnak sincs még pénze rá.
Apám mit összespórolt nékem,
az mind Terád ment - mondja ő.
Küldesz e hát – ez most a kérdés.
Itt élni fájó, béna érzés.
A változás oly sürgető.
A Herceg már rég másutt jár.
Kihalt a régi álomvár.
A hercegnő már búskomor,
folyton csak rád gondol.
A Herceg már rég másutt jár,
s a sok-sok szép remény
mind-mind elszállt.
Leopold-Nannerl:
Te voltál mindenünk,
ha veszni engedünk,
többé nem lesz nekünk
megváltónk már.