Colloredo:
Engem most az Úr nem áld,
mégsem szórok rád átkot.
Hisz nem jól áll a szénád,
s én ebben hibás vagyok.
Mozart:
Nincs önnel semmi dolgom,
most temették el jóatyám!
C.: Gyászod végsőkig megindít,
kapd meg, hát mi jár!
Új egyezséget kínálok:
megint nekem komponálj!
Az ostoba harcból végre legyen elég,
köztünk szülessen most
erős, új szövetség!
Itt már nem azt kell néznünk,
hogy ki volt hibás.
Az túl egyszerű,
az naivitás!
M.: Önnel meg nem oszthatom,
mit az Istentől kaptam.
Csak magammal van dolgom,
nem köt más elszámolás!
C.: De számadásod lesz majd a tehetséggel fölfelé!
M.: Engem más meg ne ítéljen mostmár,
csak az Ég!
Nem óhajtok félmegoldást,
nem vonz az együttlét!
Ki a nagyvízre indul,
annak tudnia kell,
melyik hullám a jó,
melyik sodorja el.
Nekem nem számít törvény, nem hat rám csábítás
C.: Érted kár! Értsd meg már!
M.-C.: Az egyszerű út az naivitás!
C.: Jóatyád mit szólna?
Lepereg rólad erkölcs, vallás.
Gondold meg,
zenét mennyit írhatsz,
ha összefogunk ketten!
M.: Nekem egy kell csupán:
a szépséges szabadság.
Végre független vagyok,
bennem csak zene szól már!
Nem!
M.-C.: Ki nagyvízre indul,
annak dönteni kell:
melyik hullám a jó,
melyik sodorja el.
Legyen bármilyen vonzó
egy új állomás.
C.: Az egyszerű út
M.: Az egyszerű út
M.-C.: Az egyszerű út, az naivitás!
M.: És nincs már több alku, nincs önámítás!