(Dada)
Atyám, segíts! Az én szerelmes Júliám belehal, ha nem láthatja többé Rómeót! Belehal!
Nem változik semmi sem, átok ül a lelkeken!
Szegény árva Júliám, nászod gyásszá válik tán!
Tudom, földre sújt a fájdalom, de véled hordozom!
Oh, magas ég! Miért nincs menedék?
A szívünk miért kõ? Csupa kõ és jég?
Mondd, Uram, hol jársz most?
Miért kell, hogy szolgád eltaposd?
Miért kegyetlen annyi ember?
Miért örvénylik bosszútenger?
Szánj meg, Uram! Térden állva kérlek!

(Lõrinc barát)
Fuss Júliához, mire vársz? Vigaszt csak ott találsz!
Mantovában életed, hidd el, újrakezdheted!
Bízd, hogy Júlia majd megvár, szerencsétlen pár!
Oh, magas ég! Oh miért, hogy e nép csak bûnöst kíván?
Látni még és még? Hány ima kell hozzá, kitől nyer bocsánatot rá?

(Dada és Lõrinc barát)
Szólj, ki minket teremtettél!
Miért nem hagyod lemosnunk a vért?
Miért kell hát így, mocsokban élnünk?

(kórus)
Oh, magas ég! Miért nincs menedék?
A szívünk miért kõ? Csupa kõ és jég?
Mondd, Uram, hol jársz most?
Miért kell, hogy szolgád eltaposd?
Miért kegyetlen annyi ember?
Miért örvénylik bosszútenger?
Szánj meg, Uram! Térden állva kérünk!

Oh, magas ég! Oh miért, hogy e nép csak bûnöst kíván?
Látni még és még? Hány ima kell hozzá, kitől nyer bocsánatot rá?

Szólj, ki minket teremtettél!
Miért nem hagyod lemosnunk a vért?
Miért kell hát így, mocsokban élnünk?
Szólj!