(Mercutio)
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító

(Mercutio és Benvolio)
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!

(Benvolio)
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tökegyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!

(kórus 1)
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jobban esik, az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami kéjhez vezet, bizsergesd a tested-lelked!

(kórus 2)
Mámort és kéjt kínál száz száj és száz szempár
Csók csattan, láb röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj ahogy jólesik, nem baj, ha meglesik!
Tedd, ami élvezet, bizsergesd a tested-lelked!

(Mercutio)
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!

(Rómeó)
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Mire való a harc, a viszály?

(Rómeó, Mercutio és Benvolio)
Ha kimaradunk, nekünk az a király!

[kórus 1+kórus 2]

(Élj, ahogy jólesik, nem baj ha meglesik, tedd, ami élvezet!)

(Mámort és kéjt kínál minden bájos szempár)
Élj, ahogy jólesik, nem baj ha meglesik, tedd, ami élvezet!)

(Mámort hoz, kéjjel kínál minden bájos szempár
Mámort hoz, kéjjel kínál!)