Vár reánk a mindenség
Rómeó (Dolhai Attila); Júlia (Szinetár Dóra)

(Rómeó) Egy álomból jön õ, a vágyott múlt, jövõ!
Mindenség, föld és az ég, õ érte még halni se félnék!

(Júlia) Szikrázó pillantás! Szeme izzó parázs!
És csak néz, pokol angyalaként,
Ki az emberekért földre hozta a fényt! Csak néz!

(Rómeó) Úgy szeretsz-e majd, mint én?
Jössz-e vélem, hol vár a fény?

(Júlia) Szeretsz-e mindig, felelj!
Halálunkig, a végsõ percig!

(Rómeó) Míg csak élünk, és tovább, bármi ér!

(Júlia) Szívünk annyi vágy után révbe ér!

(Rómeó és Júlia) Ítéletnapig, s tovább! Véghetetlen idõkig még!
Õrzi titkunk fenn az ég, vár reánk a mindenség!

(Rómeó) Úgy szeretsz-e majd, mint én?
Jössz-e vélem, hol vár a fény?

(Júlia) Szeretsz-e mindig, felelj!
Halálunkig, a végsõ percig!

(Rómeó) Míg csak élünk, és tovább, bármi ér!

(Júlia) Szívünk annyi vágy után révbe ér!

(Rómeó és Júlia)Ítéletnapig, s tovább! Véghetetlen idõkig még!
Õrzi titkunk fenn az ég, vár reánk a mindenség!