Rudolf:
Mi gátolt annyi év során
Hogy végre megtegyem
mit a sors mért rám
Vártam jön egy pillanat
S magától rám talál majd a sült galamb

De bolond ki a múltba réved el
Ez itt a perc
Most menni kell

Eljő a perc, mikor tettekben mérik az embert
Eljő a perc, mikor vállalom magam
Hisz a jó meg a rossz együtt jár
S nekem vállalnom hinni kell
Álmaid többé ne add fel
Szavaid súlyát te döntsd el
csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én

Az kell, hogy mindenki lássa létezem
Aztán jöhet már a végzetem
Lesz új idő, mikor tettekben mérik az embert
Ez hát a perc, mikor szembe szállok én

Győzelem, vereség
Hinni magamban kell
Ez a végső cél
Az eljövendő álmokért
Az el nem csókolt csókokért
Csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én
Csakis az érték az enyém
Mert így vagyok csak én


Álmaid többé ne add fel
Szavaid súlyát te döntsd el